Életpálya (5)
Április.15. 2008 Santa Monica ~ cheflaszlo
2000 decemberében indultunk el.
Kezdetnek Floridába vettük az irányt
(Kaliforniából), három hétig utaztunk
odafelé úgy, hogy közben az összes
útunkba kerülő nevezetességet, nemzeti
parkot megnéztük. Grand Canyon, Marble
Canyon, Glen Canyon és Page település a
Navajo indiánokkal. Gyönyörű helyek,
örülhetnek az amerikaiak, hogy a
természet, a geológiai adottságok és a
körülmények szerencsés összejátszása
folytán ilyen vátozatos, -néha szinte
fantasztikus természeti kincsekben gazdag-
világrészen élhetnek. Mégis, legtöbbje leéli
a fél életét úgy, hogy nem hagyja el azt a
várost, államot ahol született. Pedig
valamennyi bármikor megtehetné.
Kezdetnek Floridába vettük az irányt
(Kaliforniából), három hétig utaztunk
odafelé úgy, hogy közben az összes
útunkba kerülő nevezetességet, nemzeti
parkot megnéztük. Grand Canyon, Marble
Canyon, Glen Canyon és Page település a
Navajo indiánokkal. Gyönyörű helyek,
örülhetnek az amerikaiak, hogy a
természet, a geológiai adottságok és a
körülmények szerencsés összejátszása
folytán ilyen vátozatos, -néha szinte
fantasztikus természeti kincsekben gazdag-
világrészen élhetnek. Mégis, legtöbbje leéli
a fél életét úgy, hogy nem hagyja el azt a
várost, államot ahol született. Pedig
valamennyi bármikor megtehetné.
Sok vörös kő és a száraz sivatagban egy hatalmas repedés, ez a Glen Canyon. "A hely ahol a fák rettegésben haltak
meg!" Így beszéltek a területről a Navajo-k az ötvenes években, hiszen semmi sem volt ott akkor még. 1966-ban
elkészült a Hoover gát, az erőmű, ami többek között munkát, áramot biztosított a lakóknak (Las Vegasnak is), majd
Page a kisváros is benépesült. Az óriási gát szabályozza a Colorado folyót, ami 70 mérföldet kanyarog délnyugatnak
míg eléri a Grand Canyont. Ott a Canyon már kiszélesedik és a mélysége sem olyan drasztikus. Tehát, ha a környéken
jár az olvasó és nem tud sokat időzni, akkor inkább a Glen Canyont válassza a teljesen egyedi látvány miatt! Brutális
varázsát a Grand Canyon soha sem fogja utolérni, a hatalmas mélység előtt állni olyan mintha isten előtt állna az ember
(vagy valami ilyesmi), olyan hatalmas az energia, hogy szinte nyomta a mellkasunkat és percekig szótlanságba
mélyedtünk. Ezt az érzést nem éreztük Grand Canyonnál.
meg!" Így beszéltek a területről a Navajo-k az ötvenes években, hiszen semmi sem volt ott akkor még. 1966-ban
elkészült a Hoover gát, az erőmű, ami többek között munkát, áramot biztosított a lakóknak (Las Vegasnak is), majd
Page a kisváros is benépesült. Az óriási gát szabályozza a Colorado folyót, ami 70 mérföldet kanyarog délnyugatnak
míg eléri a Grand Canyont. Ott a Canyon már kiszélesedik és a mélysége sem olyan drasztikus. Tehát, ha a környéken
jár az olvasó és nem tud sokat időzni, akkor inkább a Glen Canyont válassza a teljesen egyedi látvány miatt! Brutális
varázsát a Grand Canyon soha sem fogja utolérni, a hatalmas mélység előtt állni olyan mintha isten előtt állna az ember
(vagy valami ilyesmi), olyan hatalmas az energia, hogy szinte nyomta a mellkasunkat és percekig szótlanságba
mélyedtünk. Ezt az érzést nem éreztük Grand Canyonnál.
Arizonából északnak Utah-ba haladtunk tovább, ahol túráztunk a Zion Nemzeti Parkban és a Bryce Canyon-ban,
csodálatos az egész. Denver-ből Santa Fe-n keresztül jutottunk Dallas-ba, majd onnan New Orleans-be, ahol egy
sprilituális temetésen is részt vettünk a Francia Negyedben.
csodálatos az egész. Denver-ből Santa Fe-n keresztül jutottunk Dallas-ba, majd onnan New Orleans-be, ahol egy
sprilituális temetésen is részt vettünk a Francia Negyedben.
Az unatkozó nyugdíjasok idevándorolnak a rideg kanadai, téli fagyok elől, majd RV-ban (lakóautókban) élnek
hónapokig, úgy mint Marci Hevesen! Megvan mindenük, még a cserepes virágjaikat is magukkal viszik. A szentestét
egy kempingben töltöttük, tábortűz melett jót traccsoltunk a éjféli mise előtt ezekkel a tapasztalt öreg csavargókkal.
Tőlük hallottuk először a "full timer" szakkifejezést. Igy hívják azokat akik föladják az otthonukat és a közlekedési
eszközükben élik az életüket, főként azért hogy közelebb kerüljenek a természethez. Így éltünk mi is, sokáig szabadon,
gondtalanul, nem voltak számlák, nem kellett lakbért sem fizetni, megszünt az agymosás is ami a TV csatornákból
ömlik. A helyiekhez hasonlóan mi is golfkocsival jártuk a környéket, alapvető dolgokért igyekeztünk; friss víz, áram,
élelem. Többnyire az erdőszélen vadkempingeztünk, amit szerintem normális ember ritkán tesz meg, ha csak nem
akarja elveszteni az egyik lábát egy nyugodt délutáni séta során.
hónapokig, úgy mint Marci Hevesen! Megvan mindenük, még a cserepes virágjaikat is magukkal viszik. A szentestét
egy kempingben töltöttük, tábortűz melett jót traccsoltunk a éjféli mise előtt ezekkel a tapasztalt öreg csavargókkal.
Tőlük hallottuk először a "full timer" szakkifejezést. Igy hívják azokat akik föladják az otthonukat és a közlekedési
eszközükben élik az életüket, főként azért hogy közelebb kerüljenek a természethez. Így éltünk mi is, sokáig szabadon,
gondtalanul, nem voltak számlák, nem kellett lakbért sem fizetni, megszünt az agymosás is ami a TV csatornákból
ömlik. A helyiekhez hasonlóan mi is golfkocsival jártuk a környéket, alapvető dolgokért igyekeztünk; friss víz, áram,
élelem. Többnyire az erdőszélen vadkempingeztünk, amit szerintem normális ember ritkán tesz meg, ha csak nem
akarja elveszteni az egyik lábát egy nyugodt délutáni séta során.
Karácsonyra értünk Florida észak-nyugati csücskébe ahol az egyik
éjjel a 19-es útról letérve eltévedtünk. Kelet helyett nyugat felé
vettük az irányt, átszeltünk egy hatalmas kietlen mocsarast, majd
Cedar Key-be érkeztünk, ahova nagyon sok emlék fűz azóta.
Külvilágtól eldugott kisvárosról van szó, közvetlenül a Mexikói Öböl
partján. A helység kikötőből, pár házból és egy-két üzletből áll. A
vadon élő állatvilág páratlan, nem csak itt, hanem egész Floridában.
Cedar Key-ben láttunk először fehér pelikánokat, sütkérező
alligátorokat és olyan madarakat amikről nem is gondoltuk volna,
hogy egyáltalán léteznek. Az Anhinga nevezetű úszó-repülő madár
lett a kedvenc, azért mert olimpiai bajnokként úszik azzal a
különbséggel, hogy amikor megúnja, mint egy rakéta kilő a vízből,
majd elrepül. Honnan és hogyan rugaszkodik el ennyire, hogy ilyen
sebességet tudjon produkálni nem tudom.
éjjel a 19-es útról letérve eltévedtünk. Kelet helyett nyugat felé
vettük az irányt, átszeltünk egy hatalmas kietlen mocsarast, majd
Cedar Key-be érkeztünk, ahova nagyon sok emlék fűz azóta.
Külvilágtól eldugott kisvárosról van szó, közvetlenül a Mexikói Öböl
partján. A helység kikötőből, pár házból és egy-két üzletből áll. A
vadon élő állatvilág páratlan, nem csak itt, hanem egész Floridában.
Cedar Key-ben láttunk először fehér pelikánokat, sütkérező
alligátorokat és olyan madarakat amikről nem is gondoltuk volna,
hogy egyáltalán léteznek. Az Anhinga nevezetű úszó-repülő madár
lett a kedvenc, azért mert olimpiai bajnokként úszik azzal a
különbséggel, hogy amikor megúnja, mint egy rakéta kilő a vízből,
majd elrepül. Honnan és hogyan rugaszkodik el ennyire, hogy ilyen
sebességet tudjon produkálni nem tudom.
A 41-es út szélén félreálltunk, átmentünk az
út túloldalára és egyből ott voltak, pimaszul
sütkéreztek. Félve közelebb lopakodtunk,
apró kavicsokat is hajigáltunk, de nem
érdekelte őket, meg sem mozdultak. Majd
az egyik hirtelen lebukott a víz alá, azt
hittük hogy megúnta és elúszik, helyette
inkább közvetlen az orrunk előtt bukkant
fel tátott szájjal. Ekkor kezdtünk el a
karunkat az égbe dobva, sikoltozva rohanni
mint az állat! Át az úton keresztbe
(körbenézés nélkül) balról semmi, jobbról
egy halálos sebességű csőrös kamion,
fékezni már nem volt ideje! Mi pedig
Matrix mozdulattal hátradőlve próbáltunk
talpon maradni, menekülni az örvények
erejétől. Megúsztuk! Leültünk az út
közepére pihenni szótlanul, mozdulatlanul,
sápadtan.
út túloldalára és egyből ott voltak, pimaszul
sütkéreztek. Félve közelebb lopakodtunk,
apró kavicsokat is hajigáltunk, de nem
érdekelte őket, meg sem mozdultak. Majd
az egyik hirtelen lebukott a víz alá, azt
hittük hogy megúnta és elúszik, helyette
inkább közvetlen az orrunk előtt bukkant
fel tátott szájjal. Ekkor kezdtünk el a
karunkat az égbe dobva, sikoltozva rohanni
mint az állat! Át az úton keresztbe
(körbenézés nélkül) balról semmi, jobbról
egy halálos sebességű csőrös kamion,
fékezni már nem volt ideje! Mi pedig
Matrix mozdulattal hátradőlve próbáltunk
talpon maradni, menekülni az örvények
erejétől. Megúsztuk! Leültünk az út
közepére pihenni szótlanul, mozdulatlanul,
sápadtan.
A vízhez közel álltunk le és betakartuk a van-t
faágakkal, majdnem mindig főztünk magunkra,
spóroltunk, hogy az élmény minnél hoszabb ideig
tarthasson. Éjjel a hídról pecáztunk, lámpával
fogtuk a rákokat, sokszor kaptunk élő halat is a
horgászoktól. Az ilyen helyek tele vannak kedves
emberekkel akiktől sokat lehet tanulni. Itt ettünk
először alligátort is, amit rántva készített a
kisváros egyetlen étterme. Iszap ízű volt mint a
fene! Amikor megúntuk a környéket,
továbbálltunk, új helyet kerestünk és lassan
haladtunk délre. Közben megnéztük Orlandót,
Tampát.
faágakkal, majdnem mindig főztünk magunkra,
spóroltunk, hogy az élmény minnél hoszabb ideig
tarthasson. Éjjel a hídról pecáztunk, lámpával
fogtuk a rákokat, sokszor kaptunk élő halat is a
horgászoktól. Az ilyen helyek tele vannak kedves
emberekkel akiktől sokat lehet tanulni. Itt ettünk
először alligátort is, amit rántva készített a
kisváros egyetlen étterme. Iszap ízű volt mint a
fene! Amikor megúntuk a környéket,
továbbálltunk, új helyet kerestünk és lassan
haladtunk délre. Közben megnéztük Orlandót,
Tampát.
De visszatérve az alligátoros láb-elvesztésre, egyfolytában az foglalkoztatott hogy miként lehetne minnél közelebb
kerülni ezekhez a hatalmas mozdulatlan állatokhoz. Majd elérkezett az én időm! Az Everglades mocsaraiban már
egymást érték, szinte már hemzsegtek.
kerülni ezekhez a hatalmas mozdulatlan állatokhoz. Majd elérkezett az én időm! Az Everglades mocsaraiban már
egymást érték, szinte már hemzsegtek.
Eltelt 5 perc úgy, hogy egyetlen autó sem jött, annyira kihalt volt az út. (Miami-ig 10-nél több autót nem láttunk,
kamiont egyet sem, 40 mérföldes körzetben még egy faház sem volt.) Az alligátor tényleg félelmetes állat, majdnem
sikerült is kinyírnia minket, kivárta a rusnya dögje amig jön egy kamion!
kamiont egyet sem, 40 mérföldes körzetben még egy faház sem volt.) Az alligátor tényleg félelmetes állat, majdnem
sikerült is kinyírnia minket, kivárta a rusnya dögje amig jön egy kamion!
Miami Beach-en ünnepeltük meg az életbenmaradásunkat
egy 100 dolláros homár-vacsorával. Az asztalon
toporzékoló Olasz gitáros és a fia pörgette a gitárt, olyan
cigányos pörgős ritmusban, kegyetlen volt a hangulat, az
étterem előtt pedig csápoló túrista tömeg. Hú de jól éreztük
magunkat! Mégis, Miami nem tetszett annyira, nem tudom
milyen lehet Kuba, de vannak megérzéseim. Ritka már az
angol nyelv, ami nem baj akkor, ha fel vagy készülve rá. Mi
másra számítottunk, hiába kerestük Will Smith-et és a
Miami videó klippjében látható görkorcsolyás sexy
lányokat, a felhajtást.
egy 100 dolláros homár-vacsorával. Az asztalon
toporzékoló Olasz gitáros és a fia pörgette a gitárt, olyan
cigányos pörgős ritmusban, kegyetlen volt a hangulat, az
étterem előtt pedig csápoló túrista tömeg. Hú de jól éreztük
magunkat! Mégis, Miami nem tetszett annyira, nem tudom
milyen lehet Kuba, de vannak megérzéseim. Ritka már az
angol nyelv, ami nem baj akkor, ha fel vagy készülve rá. Mi
másra számítottunk, hiába kerestük Will Smith-et és a
Miami videó klippjében látható görkorcsolyás sexy
lányokat, a felhajtást.
Vissza a természetbe! Azonnal, (gondoltuk). Key Largo, Marathon,
Key West. Mindegyik szigeten eltöltöttünk pár napot, Key West-re
szilveszter estére érkeztünk és három hétig maradtunk.
Homoszexuális paradicsom, világ legjobb Key Lime Pie (zöld citrom
habos torta), zsúfolt italozók-éttermek, kristálytiszta óceán, conch
(hatalmas kagyló) a vízben mindenütt, ami a mi lábasunkba is
belekerült. A főtéren pedig az ezüstre festett siófoki úriember, aki
közepes zsonglőrmutatványaival évek óta fárasztja az adakozó
túristákat. Kedvező volt, hogy Key West túlzsúfoltsága és a liberális
törvények korlátlanul engedélyezik a strandon, autóban való alvást.
Igy soha sem kellett attól tartanunk hogy édes álmainkat egy rendőri
kopogtatás zavarja fel. Tehát újra szabadon éltünk, ha éhesek
voltunk lepakoltuk a gázpalackot és a tűzhelyet a tetőről, nem
egyszer még marhapörkölt is rotyogott! Leálltunk a part mellé egy
jókora pálmafa alá és hetekig meg sem mozdítottuk az autót. Olyan
volt, mintha a paradicsomban lennénk.
Key West. Mindegyik szigeten eltöltöttünk pár napot, Key West-re
szilveszter estére érkeztünk és három hétig maradtunk.
Homoszexuális paradicsom, világ legjobb Key Lime Pie (zöld citrom
habos torta), zsúfolt italozók-éttermek, kristálytiszta óceán, conch
(hatalmas kagyló) a vízben mindenütt, ami a mi lábasunkba is
belekerült. A főtéren pedig az ezüstre festett siófoki úriember, aki
közepes zsonglőrmutatványaival évek óta fárasztja az adakozó
túristákat. Kedvező volt, hogy Key West túlzsúfoltsága és a liberális
törvények korlátlanul engedélyezik a strandon, autóban való alvást.
Igy soha sem kellett attól tartanunk hogy édes álmainkat egy rendőri
kopogtatás zavarja fel. Tehát újra szabadon éltünk, ha éhesek
voltunk lepakoltuk a gázpalackot és a tűzhelyet a tetőről, nem
egyszer még marhapörkölt is rotyogott! Leálltunk a part mellé egy
jókora pálmafa alá és hetekig meg sem mozdítottuk az autót. Olyan
volt, mintha a paradicsomban lennénk.
Maradtunk volna tovább is, de a pénzünk ki volt számolva, így
elindultunk vissza Kaliforniába. Titusville-ben leragadtunk majdnem
egy hónapra, (Miami-tól északra 200 mérföldre) ugyanis az Atlantis
kilövésére vártunk közel egy hetet. Majd újra hármat, mivel a NASA
elhalasztotta a kilövést. Csak azért, hogy minnél közelebbről
láthassuk az eseményt beálltunk egy akkor még kietlen parkolóba 4
mérföldes látótávolságra a NASA-tól, nem volt más közöttünk csak
egy hatalmas mocsár és az Indián folyó. A csendes parkoló pár nap
múlva benépesült kiváncsi túristákkal és olyan volt mintha egy
jókora kempingbe lennénk. Lassacskán Woodstock-i hangulat
kezdett eluralkodni, nagyon jól éreztük magunkat. A falu két
mérföldre volt, gyalog jártunk be élelemért, horgásztunk is sokat. A
helyiek itt is a hídról horgásztak. Éjjel, lámpával. Érdekes volt az
egész. Az egyik nap a folyó pezsgett a delfinektől, mindenhol láttuk
őket, felszaladtunk a hídra és órákig bámultuk ahogy harcoltak egy
eltévedt cápával. Véletlenül úszhatott be a cápa az öbölbe, ahol a
delfinek kiméletlenül elkezdték támadni, közvetlen elöttünk
torpedózták, gondolom azért mert féltek tőle? Nem tudom.
Mindenesetre a látvány felért mindennel, a gyengébb idegzetű
hölgyek még sikoltozásba is kezdtek és pityeregtek. Majd olyan is
volt hogy a delfinek a parthoz közel tereltek egy jókora hal rajt,
bekerítették őket és a szemünk láttára falatoztak egyenként be-
beúszva a halraj közepére, teljesen precízen úgy hogy a kis halaknak
esélyük sem volt elmenekülni. Makrélák, vagy heringek lehettek.
Méteres távolságból néztük végig a koraesti vacsorázást.
elindultunk vissza Kaliforniába. Titusville-ben leragadtunk majdnem
egy hónapra, (Miami-tól északra 200 mérföldre) ugyanis az Atlantis
kilövésére vártunk közel egy hetet. Majd újra hármat, mivel a NASA
elhalasztotta a kilövést. Csak azért, hogy minnél közelebbről
láthassuk az eseményt beálltunk egy akkor még kietlen parkolóba 4
mérföldes látótávolságra a NASA-tól, nem volt más közöttünk csak
egy hatalmas mocsár és az Indián folyó. A csendes parkoló pár nap
múlva benépesült kiváncsi túristákkal és olyan volt mintha egy
jókora kempingbe lennénk. Lassacskán Woodstock-i hangulat
kezdett eluralkodni, nagyon jól éreztük magunkat. A falu két
mérföldre volt, gyalog jártunk be élelemért, horgásztunk is sokat. A
helyiek itt is a hídról horgásztak. Éjjel, lámpával. Érdekes volt az
egész. Az egyik nap a folyó pezsgett a delfinektől, mindenhol láttuk
őket, felszaladtunk a hídra és órákig bámultuk ahogy harcoltak egy
eltévedt cápával. Véletlenül úszhatott be a cápa az öbölbe, ahol a
delfinek kiméletlenül elkezdték támadni, közvetlen elöttünk
torpedózták, gondolom azért mert féltek tőle? Nem tudom.
Mindenesetre a látvány felért mindennel, a gyengébb idegzetű
hölgyek még sikoltozásba is kezdtek és pityeregtek. Majd olyan is
volt hogy a delfinek a parthoz közel tereltek egy jókora hal rajt,
bekerítették őket és a szemünk láttára falatoztak egyenként be-
beúszva a halraj közepére, teljesen precízen úgy hogy a kis halaknak
esélyük sem volt elmenekülni. Makrélák, vagy heringek lehettek.
Méteres távolságból néztük végig a koraesti vacsorázást.
Az égbolt kristálytiszta volt a kilövés estéjén. A mocsár elhallgatott, síri csend lett majd megláttuk a szikrázó Atlantist.
Félelmetes volt dübörgött a föld. Lassan emelkedett fel, balra ívelve és szinte érintette az alacsonyan virító teli holdat.
A látvány páratlan volt! Majd lassacskán elhalkult minden, újra elkezdtek a békák kuruttyolni és a tömeg hatalmas
tapsolásba kezdett. Addigra már csak a hihetetlen formákat alkotó füstfelhőket láthattuk az égen. Óriási élmény volt,
megérte a várakozást!
Egyenesen vissza Kaliforniába, ez volt a cél. Az utazás során a fejünk kitisztult és alig vártuk már, hogy újra a Silicon
Völgyben legyünk, biztonságban. Újra azt a biztonságot kerestük, amit csak a rutinszerű birka élet biztosíthatott:
forgalmidugó-robotolómunka-forgalmidugó-pihenés, forgalmidugó-robotolómunka-forgalmidugó-pihenés.
Mielőtt a nyugati partra értünk volna, Texas-on áthaladva egy ártatlannak mondható közúti ellenőrzés során
kellemetlen bonyodalmakba keveredtünk. Erről és az ezt követő időszakról a következő részben számolok be. Igérem
a főzés is be fog indulni, ezerrel!
Félelmetes volt dübörgött a föld. Lassan emelkedett fel, balra ívelve és szinte érintette az alacsonyan virító teli holdat.
A látvány páratlan volt! Majd lassacskán elhalkult minden, újra elkezdtek a békák kuruttyolni és a tömeg hatalmas
tapsolásba kezdett. Addigra már csak a hihetetlen formákat alkotó füstfelhőket láthattuk az égen. Óriási élmény volt,
megérte a várakozást!
Egyenesen vissza Kaliforniába, ez volt a cél. Az utazás során a fejünk kitisztult és alig vártuk már, hogy újra a Silicon
Völgyben legyünk, biztonságban. Újra azt a biztonságot kerestük, amit csak a rutinszerű birka élet biztosíthatott:
forgalmidugó-robotolómunka-forgalmidugó-pihenés, forgalmidugó-robotolómunka-forgalmidugó-pihenés.
Mielőtt a nyugati partra értünk volna, Texas-on áthaladva egy ártatlannak mondható közúti ellenőrzés során
kellemetlen bonyodalmakba keveredtünk. Erről és az ezt követő időszakról a következő részben számolok be. Igérem
a főzés is be fog indulni, ezerrel!
| Szerzői jog © 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság Minden jog fenntartva! Copyright © 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság All Rights Reserved! |
