Életpálya (3)
Február 18. 2007. Santa Monica ~ cheflaszlo
1993 volt, hideg-havas tél amikor megérkeztünk a
Payette tó déli csücskében található McCall
kisvárosába, Idaho államban. A napokig tartó autóutat
Kaliforniában még meleg napsütésben kezdtük,
átszeltük Nevadát, Oregont, majd Boise főváros-tól
már jeges szerpentineken kanyarogtunk felfelé vagy
100 mérföldet a nővérem házáig. Gyönyörű helyen, a
rozoga öreg ház közvetlenül a tó partján, a falu szélén
volt. Veronika, az idősebb lánytestvérem 1991-ben
költözött az Egyesült Államokba. Férje John Maydeck
(aki híres a BBQ oldalasáról) Kaliforniában született.
Mivel mindketten jobban szerették a természetet mint
a nagyvárosi életet és John édesapja Robert is a
közelben -Boise-ban élt, úgy döntöttek hogy
Kaliforniából az idahoi hegyekbe költöznek, McCall-
ba. Ez egy tipikus erdei kisváros, a Sziklás Hegység
Payette tó déli csücskében található McCall
kisvárosába, Idaho államban. A napokig tartó autóutat
Kaliforniában még meleg napsütésben kezdtük,
átszeltük Nevadát, Oregont, majd Boise főváros-tól
már jeges szerpentineken kanyarogtunk felfelé vagy
100 mérföldet a nővérem házáig. Gyönyörű helyen, a
rozoga öreg ház közvetlenül a tó partján, a falu szélén
volt. Veronika, az idősebb lánytestvérem 1991-ben
költözött az Egyesült Államokba. Férje John Maydeck
(aki híres a BBQ oldalasáról) Kaliforniában született.
Mivel mindketten jobban szerették a természetet mint
a nagyvárosi életet és John édesapja Robert is a
közelben -Boise-ban élt, úgy döntöttek hogy
Kaliforniából az idahoi hegyekbe költöznek, McCall-
ba. Ez egy tipikus erdei kisváros, a Sziklás Hegység
nyugati részében,(szinte az isten háta mögött) órási hegyekkel, völgyekkel, fenyőerdőkkel körülvéve. Rengeteg a
sebesen rohanó erdei patak, amikben hemzseg a pisztráng és a lazac. A lakosság főként vadászatból és favágásból él.
A Payette tó krisztálytiszta (olyan mint a Lake Tahoe csak kisebb), reggelente a vadlibák feltotyognak a teraszra a
tópartról, így nem kakas-kukorékolásra, hanem a gágogásra ébredsz.
sebesen rohanó erdei patak, amikben hemzseg a pisztráng és a lazac. A lakosság főként vadászatból és favágásból él.
A Payette tó krisztálytiszta (olyan mint a Lake Tahoe csak kisebb), reggelente a vadlibák feltotyognak a teraszra a
tópartról, így nem kakas-kukorékolásra, hanem a gágogásra ébredsz.
A város utcái többnyire üresek (ne gondolj a nemzeti
ünnepre) hiszen ez is csak egy szellemváros,
gyalogosokat csak az évente egyszer megrendezésre
kerülő nemzetközi motoros szán verseny alatt és a
főtéren tartott karácsonyfa gyújtáskor láttunk, ahol a
falusiakkal kézenfogva énekeltük a Jingle Bell-t.
Többnyire egész nap az erdőt jártuk, hordtuk haza a
tüzelőfát, horgásztunk, vadásztunk, száguldoztunk a
motorosszánokkal és ha azt mondanám hogy a
patakokból kézzel is fogtunk lazacot akkor biztos
vagyok benne hogy senki sem hinné el, pedig így volt.
Egy aranybányát is meglátogattunk ahova kötélen
ereszkedtünk le. A bánya tulajdonosa (Jim) mintaként
kimosott egy adag aranyat, majd mikor beteltünk a
látványától, kilöttyintette a földre, csak úgy (lazán)
mint mikor a borász löttyinti ki a kóstolópohárból az
öblitővizet. Nem kell megijedni az öreg Jim nem
pocsékolt el sok aranyat! Hogy kedveskedjen (főleg
az anyukámnak) a búcsúzáskor apró üvegecskében
átnyújtott pár szem aranyrögöt ajándékba. A tél így
telt el, ebben a vadregényes környezetben. A napi
kalandozásból mindig koszosan, tele élménnyel
tértünk haza. Esténként összeült a család, jókat
nevettünk, vagy csak bámultuk a kandallóban pattogó
félméteres rönköket.
A helybéliek mindennapi viselete a piros kockás ing, a
kopott farmernadrág, kijárt saras bőrcsizma és a
szutykos baseballsapka. Ha leplezni akarod azt, hogy
messziről jöttél, a hajad lógjon zsíros tincsekben,
arcod legyen borostás, ápolatlan. Hogy tökéletesen
asszimilálódj érkezz meg naponta kétszer egy
ünnepre) hiszen ez is csak egy szellemváros,
gyalogosokat csak az évente egyszer megrendezésre
kerülő nemzetközi motoros szán verseny alatt és a
főtéren tartott karácsonyfa gyújtáskor láttunk, ahol a
falusiakkal kézenfogva énekeltük a Jingle Bell-t.
Többnyire egész nap az erdőt jártuk, hordtuk haza a
tüzelőfát, horgásztunk, vadásztunk, száguldoztunk a
motorosszánokkal és ha azt mondanám hogy a
patakokból kézzel is fogtunk lazacot akkor biztos
vagyok benne hogy senki sem hinné el, pedig így volt.
Egy aranybányát is meglátogattunk ahova kötélen
ereszkedtünk le. A bánya tulajdonosa (Jim) mintaként
kimosott egy adag aranyat, majd mikor beteltünk a
látványától, kilöttyintette a földre, csak úgy (lazán)
mint mikor a borász löttyinti ki a kóstolópohárból az
öblitővizet. Nem kell megijedni az öreg Jim nem
pocsékolt el sok aranyat! Hogy kedveskedjen (főleg
az anyukámnak) a búcsúzáskor apró üvegecskében
átnyújtott pár szem aranyrögöt ajándékba. A tél így
telt el, ebben a vadregényes környezetben. A napi
kalandozásból mindig koszosan, tele élménnyel
tértünk haza. Esténként összeült a család, jókat
nevettünk, vagy csak bámultuk a kandallóban pattogó
félméteres rönköket.
A helybéliek mindennapi viselete a piros kockás ing, a
kopott farmernadrág, kijárt saras bőrcsizma és a
szutykos baseballsapka. Ha leplezni akarod azt, hogy
messziről jöttél, a hajad lógjon zsíros tincsekben,
arcod legyen borostás, ápolatlan. Hogy tökéletesen
asszimilálódj érkezz meg naponta kétszer egy
fa-tuskóktól roskadozó, rozoga, barna pick-up teherkocsival abba a "nívós" késdobálóba amit McCall Brewing
Company-nak hívnak. Ez a sörfözde (saloon) az egyik központi hely, ami már a reggeli órákban benépesedik. Ha
esetleg este is visszatévedsz, készülj föl, hogy ugyanazokba a favágó kinézetű alakokba botlasz, mint reggel, azzal a
különbséggel, hogy lassabban fordítják a fejüket a nyikorgó lengőajtó irányába.
Company-nak hívnak. Ez a sörfözde (saloon) az egyik központi hely, ami már a reggeli órákban benépesedik. Ha
esetleg este is visszatévedsz, készülj föl, hogy ugyanazokba a favágó kinézetű alakokba botlasz, mint reggel, azzal a
különbséggel, hogy lassabban fordítják a fejüket a nyikorgó lengőajtó irányába.
Szakács tapasztalataimról szólva: ártatlanul csöppentem a fast-food éttermek és a mélyfagyasztott bolti készételek
világába, amitől pár hét múlva a család minden tagja elkerülhetetlenül 4-5 kilót felszedett. Az összes egészségtelen
(junk-food) és egyben nemzeti étel jelen volt. Mélyfagyasztva rántott hagymakarika, buffalo wings, pizza, egész sült
krumpli (baked potato), ami tejföllel, szalonna darabokkal és sajttal a tetején vásárolható hatos kiszerelésben. A
dobozon olvasható elkészítési tanács 6 perc microwave-et javasol. Feltűnő volt, hogy mennyire komolyan veszik az
amerikaiak ezeket a használati utasításokat. A jeges dobozt percekig forgatják a kezükben, tanulmányozzák a bonyolult
elkészítési menetet (néha megpróbálják memorizálni is), majd mindent pontosan betartva beteszik a fagyasztott ételt a
sütőbe, vagy a microwave-be (néha csak úgy, ahogy veszik: a hőálló zacskóban) és percek múlva már terülj
asztalkám, mindenki boldogan lakmározik. Majd jön a másnap, a család szinte ugyanazt eszi, de a használati utasítást
újra mindenki figyelmesen végigolvassa. (Mindig csodáltam az amerikaik türelmét és azt törekvést ami bennük van.) A
vacsora-készítés igy többnyire percekig tartott és mivel gyakran műanyag tányérokból ettünk a hosszas, büntető
mosogatást is kiküszöböltük. A megszokott abáltszallonnás, házikolbászos, vagy téliszalámis reggelizéseket juhar-
szirupos pancake, chocolate milk shake, eperhabos waffel váltotta fel.
világába, amitől pár hét múlva a család minden tagja elkerülhetetlenül 4-5 kilót felszedett. Az összes egészségtelen
(junk-food) és egyben nemzeti étel jelen volt. Mélyfagyasztva rántott hagymakarika, buffalo wings, pizza, egész sült
krumpli (baked potato), ami tejföllel, szalonna darabokkal és sajttal a tetején vásárolható hatos kiszerelésben. A
dobozon olvasható elkészítési tanács 6 perc microwave-et javasol. Feltűnő volt, hogy mennyire komolyan veszik az
amerikaiak ezeket a használati utasításokat. A jeges dobozt percekig forgatják a kezükben, tanulmányozzák a bonyolult
elkészítési menetet (néha megpróbálják memorizálni is), majd mindent pontosan betartva beteszik a fagyasztott ételt a
sütőbe, vagy a microwave-be (néha csak úgy, ahogy veszik: a hőálló zacskóban) és percek múlva már terülj
asztalkám, mindenki boldogan lakmározik. Majd jön a másnap, a család szinte ugyanazt eszi, de a használati utasítást
újra mindenki figyelmesen végigolvassa. (Mindig csodáltam az amerikaik türelmét és azt törekvést ami bennük van.) A
vacsora-készítés igy többnyire percekig tartott és mivel gyakran műanyag tányérokból ettünk a hosszas, büntető
mosogatást is kiküszöböltük. A megszokott abáltszallonnás, házikolbászos, vagy téliszalámis reggelizéseket juhar-
szirupos pancake, chocolate milk shake, eperhabos waffel váltotta fel.
A fast food választék: hot-dog, Big Mac,
burrito, hasábburgonya chillis babbal,
vastagon sajttal a tetejére olvadva. Talán
ezzel a gyors felsorolással ki is merítettem
az összes népszerű fogást amire az
amerikai büszke lehet. De itt van még az
ország igazi specialítása: az eltorzult
rántotthús, amit Country Fried Steak-nek
neveznek. Egy alaktalan marha szeletet
képzelj el amit akkor is mélyfagyasztott ha
étteremben eszed! Kezdésként a húst
keresztül nyomják a húspuhító gépen. Ettől
az állaga darálthús jellegűvé válik, amit a
tojás és a zsemlemorzsa elhagyásával, csak
lisztbe mártva paníroznak, de vastagon. Ha
úgy döntesz hogy az étteremben a gravy-t
(folyékony gumi jellegű mártás, amit a
sütéskor megmaradt zsírból liszttel
sűritenek) nem rá, hanem mellé kéred,
(ettől a felszolgáló mindig megriad) akkor
készülj fel, hogy a bundáján csak
megfeszítve juthatsz keresztül. Amerika
nem lenne a világ vezető hatalma ha nem
talált volna megoldást erre az apró
problémára is, ezért ezt az ételt még akkor
is a nagy kaliberű steak késsel szolgálják
fel, ha a gravy-t megszokottan a tetejére
kapod. Lehet, hogy csak ezért szerepel az
étel nevében a steak szó? Nem tudom,
viszont fogadd meg a tanácsom és ahogy
megkapod az itt felsorolt ételek
bármelyikét, azonnal kezdj neki az evésnek!
Ha vársz egy kicsit, vagy lassan
burrito, hasábburgonya chillis babbal,
vastagon sajttal a tetejére olvadva. Talán
ezzel a gyors felsorolással ki is merítettem
az összes népszerű fogást amire az
amerikai büszke lehet. De itt van még az
ország igazi specialítása: az eltorzult
rántotthús, amit Country Fried Steak-nek
neveznek. Egy alaktalan marha szeletet
képzelj el amit akkor is mélyfagyasztott ha
étteremben eszed! Kezdésként a húst
keresztül nyomják a húspuhító gépen. Ettől
az állaga darálthús jellegűvé válik, amit a
tojás és a zsemlemorzsa elhagyásával, csak
lisztbe mártva paníroznak, de vastagon. Ha
úgy döntesz hogy az étteremben a gravy-t
(folyékony gumi jellegű mártás, amit a
sütéskor megmaradt zsírból liszttel
sűritenek) nem rá, hanem mellé kéred,
(ettől a felszolgáló mindig megriad) akkor
készülj fel, hogy a bundáján csak
megfeszítve juthatsz keresztül. Amerika
nem lenne a világ vezető hatalma ha nem
talált volna megoldást erre az apró
problémára is, ezért ezt az ételt még akkor
is a nagy kaliberű steak késsel szolgálják
fel, ha a gravy-t megszokottan a tetejére
kapod. Lehet, hogy csak ezért szerepel az
étel nevében a steak szó? Nem tudom,
viszont fogadd meg a tanácsom és ahogy
megkapod az itt felsorolt ételek
bármelyikét, azonnal kezdj neki az evésnek!
Ha vársz egy kicsit, vagy lassan
nyámmogsz rajta, akkor ehetetlen gumivá változik!
A frissen fogott halak és a vadak kivételével, minden amit ettünk méreg volt. A sárgarépától kezdve a kőkemény
paradicsomig, a permetes gyümölcstől és salátától a pirosra festett húsig. A szervezetünkben felhalmozódott mérget
komoly erőkkel sem tudtuk feldolgozni. A család női tagjai elkezdtek narancsbőrt ereszteni, ami a népesség körében
teljesen megszokott. (Welcome to America!)
A frissen fogott halak és a vadak kivételével, minden amit ettünk méreg volt. A sárgarépától kezdve a kőkemény
paradicsomig, a permetes gyümölcstől és salátától a pirosra festett húsig. A szervezetünkben felhalmozódott mérget
komoly erőkkel sem tudtuk feldolgozni. A család női tagjai elkezdtek narancsbőrt ereszteni, ami a népesség körében
teljesen megszokott. (Welcome to America!)
Ennek ellenére nagyon szerettem volna tovább
maradni (mármint az országban) és ahogy
visszautaztunk Kaliforniába megkértem a sógoromat
hogy segítsen munkát találni. A nyelvet még most
sem beszéltem és két héten belül a repülő is indult
volna haza. Az elszántságom nagy volt, mindig
vágytam rá, hogy egyszer valahol majd szerencsét
próbálok. A sógorom egyik délután elvitt Saratogába
és bemutatott a 25 éve üzemelő, roppant előkelő
Plumed Horse nevű étterem francia főszakácsának
(Patrick Farjas). Elmondtuk a szokásos
tanulnivágyós történetet, majd Ő (látva az
elszántságomat) nagyon együttérzően azt mondta,
hogy bevesz három hétre, az angol miatt meg ne
aggódjak mert a konyhán mindenki franciául vagy
spanyolul beszél!
maradni (mármint az országban) és ahogy
visszautaztunk Kaliforniába megkértem a sógoromat
hogy segítsen munkát találni. A nyelvet még most
sem beszéltem és két héten belül a repülő is indult
volna haza. Az elszántságom nagy volt, mindig
vágytam rá, hogy egyszer valahol majd szerencsét
próbálok. A sógorom egyik délután elvitt Saratogába
és bemutatott a 25 éve üzemelő, roppant előkelő
Plumed Horse nevű étterem francia főszakácsának
(Patrick Farjas). Elmondtuk a szokásos
tanulnivágyós történetet, majd Ő (látva az
elszántságomat) nagyon együttérzően azt mondta,
hogy bevesz három hétre, az angol miatt meg ne
aggódjak mert a konyhán mindenki franciául vagy
spanyolul beszél!
A három hét kemény munkával telt el, amit számos probléma
nehezített, például nem volt jogsim így biciklivel kellett járnom.
Az utolsó nap behívtak az irodába, az asztal mögött a német
tulajdonos (ha tudtam volna!) és Patric a főszakács.
Átnyújtottak egy borítékot és azt mondták hogy nem akarnak
megsérteni, de fogadjam el és a balatoni nyár után jöjjek
vissza! Így is történt. A nyarat ledolgoztam az éttermünkben
(Fekete Híd Fogadó) és a nyári szezont rekord forgalommal
zártuk. A 3.5 hónap alatt 11 ezer főételt szolgáltunk fel, akkor
amikor a környék többi étterme pangott az ürességtől. A BBQ
oldalasunkkal és a csilis babunkkal megöltük a konkurenciát.
Kialakult, hogy a balatoni nyarak után mindig visszajöttem
Kaliforniába, -a Plumed Horse-ba dolgozni, már rendes
munkabérért. Igy volt ez 1998-őszén is, de a következő nyárra
már "elfelejtettem hazamenni". Ekkor vette kezdetét az igazi
amerikai kalandozás. Ez nem nevezhető éppen felhőtlennek és
ezért nem minden részére mondhatjuk azt sem, hogy:
példaértékű! A következő részeket nem is merem ajánlani a
konzervatívabb életfelfogású olvasóknak!
nehezített, például nem volt jogsim így biciklivel kellett járnom.
Az utolsó nap behívtak az irodába, az asztal mögött a német
tulajdonos (ha tudtam volna!) és Patric a főszakács.
Átnyújtottak egy borítékot és azt mondták hogy nem akarnak
megsérteni, de fogadjam el és a balatoni nyár után jöjjek
vissza! Így is történt. A nyarat ledolgoztam az éttermünkben
(Fekete Híd Fogadó) és a nyári szezont rekord forgalommal
zártuk. A 3.5 hónap alatt 11 ezer főételt szolgáltunk fel, akkor
amikor a környék többi étterme pangott az ürességtől. A BBQ
oldalasunkkal és a csilis babunkkal megöltük a konkurenciát.
Kialakult, hogy a balatoni nyarak után mindig visszajöttem
Kaliforniába, -a Plumed Horse-ba dolgozni, már rendes
munkabérért. Igy volt ez 1998-őszén is, de a következő nyárra
már "elfelejtettem hazamenni". Ekkor vette kezdetét az igazi
amerikai kalandozás. Ez nem nevezhető éppen felhőtlennek és
ezért nem minden részére mondhatjuk azt sem, hogy:
példaértékű! A következő részeket nem is merem ajánlani a
konzervatívabb életfelfogású olvasóknak!
| Szerzői jog © 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság Minden jog fenntartva! Copyright © 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság All Rights Reserved! |
