A Válság nem létezik ! 3.rész
Október. 6. 2008. Budapest ~ cheflaszlo
Volt valamikor egy régi világ. Akkor élt apám, dédapám, nagyapám. Tették a dolgukat nem kérdeztek
semmit. Tudták az életet. Jó volt magyarnak lenni!
Jött valamikor egy másik világ. Jött a zöld szemű Rózsa, jött a Kormorán. Lett egy nagy család, / hát / lesz
mit elmesélni: volt valahol egy hely, hol jó volt magyarnak lenni!
Van nekünk egy zászlónk, mit nem téphetnek szét! A színek maradnak akármilyen a szél. Álmaimban
álmodtam: jó lenne szeretni! Legyen olyan hely, hol jó magyarnak lenni!
Legyen végre egy ország hol a szavakat kimondhatják. Legyen végre egy nép, mely elmondhatja kínját.
Legyen végre sok ember, kik tudják hol a Mennyország! Az lesz az a hely, mit úgy hívnak Magyarország!
A csillagok messze, a Föld szívébe látnak. Kik hosszú úton vándoroltak, itt hazát találtak. Ha elvették, mi tiéd
volt, vissza kell azt venni! Isten ujja megérintett, jó lesz magyarnak lenni!
semmit. Tudták az életet. Jó volt magyarnak lenni!
Jött valamikor egy másik világ. Jött a zöld szemű Rózsa, jött a Kormorán. Lett egy nagy család, / hát / lesz
mit elmesélni: volt valahol egy hely, hol jó volt magyarnak lenni!
Van nekünk egy zászlónk, mit nem téphetnek szét! A színek maradnak akármilyen a szél. Álmaimban
álmodtam: jó lenne szeretni! Legyen olyan hely, hol jó magyarnak lenni!
Legyen végre egy ország hol a szavakat kimondhatják. Legyen végre egy nép, mely elmondhatja kínját.
Legyen végre sok ember, kik tudják hol a Mennyország! Az lesz az a hely, mit úgy hívnak Magyarország!
A csillagok messze, a Föld szívébe látnak. Kik hosszú úton vándoroltak, itt hazát találtak. Ha elvették, mi tiéd
volt, vissza kell azt venni! Isten ujja megérintett, jó lesz magyarnak lenni!
Feltűnően nem vagyunk már patrióták! Ezért is
bátorkodtam egy Kormorán dalszöveggel kezdeni ezt az
irományt, Koltay Gergely egyik legszebb költeményével az
"Isten Ujja Megérintett"-el. Koncz Zsuzsa előadásában
annyira szívhezszóló ez a dal, hogy könnybe lábad szinte
minden igaz magyar szeme. Az enyém is ezt tette.
Nem tudom mennyi fehér kenyeret pusztitottam el míóta
itthon vagyok, de étkezésenként vígan lecsúsztatok akár egy
negyed kilót is. A csodával határos módon nem gurulok még.
Szerencsés alkatom van, 64 kilónál soha sem voltam és
remélem nem is leszek nehezebb. A parasztkenyérből a
kovászolt a kedvencem, a Fény utcai piacon veszem, vastag
a héja és kívül-belül ízletes. Ellentétben a külföldivel, a
mienknek vastag, ropogós a héja és sót is tesznek bele, akár
magában is fogyasztható. Tejbe mártogatva pedig fenséges.
Egy külföldről hazatérő magyar mindenre odafigyel,
mindenben a régi minőséget keresi, azokat az ízeket kutatja
amin gyerekkorában nevelkedett. Ilyen a túrórudi, a zacskós
kakaóstej, a vaniliás túrókrém, a párizsi szelet és a karaván
sajt is. A kakaóscsiga, a túróstáska íze, minősége szörnyű
lett, de rengeteg még az olyan élelmiszer ami régi
minőségében kapható. A Magyar csokoládé választék sajnos
bátorkodtam egy Kormorán dalszöveggel kezdeni ezt az
irományt, Koltay Gergely egyik legszebb költeményével az
"Isten Ujja Megérintett"-el. Koncz Zsuzsa előadásában
annyira szívhezszóló ez a dal, hogy könnybe lábad szinte
minden igaz magyar szeme. Az enyém is ezt tette.
Nem tudom mennyi fehér kenyeret pusztitottam el míóta
itthon vagyok, de étkezésenként vígan lecsúsztatok akár egy
negyed kilót is. A csodával határos módon nem gurulok még.
Szerencsés alkatom van, 64 kilónál soha sem voltam és
remélem nem is leszek nehezebb. A parasztkenyérből a
kovászolt a kedvencem, a Fény utcai piacon veszem, vastag
a héja és kívül-belül ízletes. Ellentétben a külföldivel, a
mienknek vastag, ropogós a héja és sót is tesznek bele, akár
magában is fogyasztható. Tejbe mártogatva pedig fenséges.
Egy külföldről hazatérő magyar mindenre odafigyel,
mindenben a régi minőséget keresi, azokat az ízeket kutatja
amin gyerekkorában nevelkedett. Ilyen a túrórudi, a zacskós
kakaóstej, a vaniliás túrókrém, a párizsi szelet és a karaván
sajt is. A kakaóscsiga, a túróstáska íze, minősége szörnyű
lett, de rengeteg még az olyan élelmiszer ami régi
minőségében kapható. A Magyar csokoládé választék sajnos
megszünt. A multik kezébe került és -ez okból kifolyólag már szinte természetes, hogy- már nem tükrözik a
régi ízvilágot. (Pilótakeksz, sportszelet, selyemcukor, stb.)
A magyar vásárlók jó része már nagyon várja az élelmiszer- piacon megjelenő változást, talán a termelői
ágazatok szövetségeinek egy olyan összefogásával, amely szavatolná a magyar élelmiszerek kiváló minőségét,
hiteles származását, jó hírnevét.
Igaz is – szavatosság! Emlékszünk még az eredeti jelentésére a szónak? Mert valaha a termelő, vagy az eladó
a szavát adta (akkoriban ez még értékkel bírt), hogy áruja kifogástalan, ha hibás lenne visszaveszi. Manapság
az élelmiszereknél ez a szó csupán azt a dátumot jelzi, ami után már hivatalosan kidobandó, mert addig bírják
az élelmiszerben lévő tartósítószerek az enyészettel folytatott vegyi háborút.
Sokszor érezzük becsapottnak magunkat. Nem csupán akkor, amikor a vásárlásból hazaérkezve a
kicsomagolt élelmiszert kidobjuk a szemétbe, vagy mikor dühösen visszük vissza az üzletbe. (Többnyire
hiába, mert amit helyette kapunk, abban sincs sok köszönet). Sokszor -mások helyébe képzelve magunkat-
akkor is elönt minket a pulykaméreg, mikor hírét vesszük, hogy már megint, melyik kisebb-nagyobb
forgalmazó áruját kobozták el, semmisítették meg tonnaszám.
Büszkén kijelentem, életemben egyszer jártam a tescóban! Bárcsak arról számolhatnék be hogy soha, de
sajnos nem így történt. A párom által diktált elkerülhetetlen mosópor és nagytételes macskakonzerv vásárlás
arra késztetett hogy beruházzak egy kétes származású sertésoldalasra is. Megérzésem beigazolódott (bárcsak
így nyernék a lottón)! Hazaérkezve rögtön konzíliumot is ültünk az asztalon zöld árnyalatokban pompázó,
erősen nyálkás oldalasom felett. Hogy mentsem magam: cseles volt csomagolása, mert a zöld szín csak a
hátulján látszódott.
régi ízvilágot. (Pilótakeksz, sportszelet, selyemcukor, stb.)
A magyar vásárlók jó része már nagyon várja az élelmiszer- piacon megjelenő változást, talán a termelői
ágazatok szövetségeinek egy olyan összefogásával, amely szavatolná a magyar élelmiszerek kiváló minőségét,
hiteles származását, jó hírnevét.
Igaz is – szavatosság! Emlékszünk még az eredeti jelentésére a szónak? Mert valaha a termelő, vagy az eladó
a szavát adta (akkoriban ez még értékkel bírt), hogy áruja kifogástalan, ha hibás lenne visszaveszi. Manapság
az élelmiszereknél ez a szó csupán azt a dátumot jelzi, ami után már hivatalosan kidobandó, mert addig bírják
az élelmiszerben lévő tartósítószerek az enyészettel folytatott vegyi háborút.
Sokszor érezzük becsapottnak magunkat. Nem csupán akkor, amikor a vásárlásból hazaérkezve a
kicsomagolt élelmiszert kidobjuk a szemétbe, vagy mikor dühösen visszük vissza az üzletbe. (Többnyire
hiába, mert amit helyette kapunk, abban sincs sok köszönet). Sokszor -mások helyébe képzelve magunkat-
akkor is elönt minket a pulykaméreg, mikor hírét vesszük, hogy már megint, melyik kisebb-nagyobb
forgalmazó áruját kobozták el, semmisítették meg tonnaszám.
Büszkén kijelentem, életemben egyszer jártam a tescóban! Bárcsak arról számolhatnék be hogy soha, de
sajnos nem így történt. A párom által diktált elkerülhetetlen mosópor és nagytételes macskakonzerv vásárlás
arra késztetett hogy beruházzak egy kétes származású sertésoldalasra is. Megérzésem beigazolódott (bárcsak
így nyernék a lottón)! Hazaérkezve rögtön konzíliumot is ültünk az asztalon zöld árnyalatokban pompázó,
erősen nyálkás oldalasom felett. Hogy mentsem magam: cseles volt csomagolása, mert a zöld szín csak a
hátulján látszódott.
Szétnézve az üzletekben azt látjuk
leginkább, hogy manapság a pultok
mellet több ember olvas, mint vásárol.
Nézik a címkéket, próbálják elolvasni-
kitalálni, hogy jó-e ez nekik, vagy
sem. Nincs könnyű dolguk. A
lényeges információ apró betűs,
sokszor olvashatatlan, vagy kódolt.
E412 – Csak tavaly-óta tudjuk, hogy
ez a guar gumi „fedőneve” (ld. dioxin-
ill. pentaklórfenol szennyezés 2007!)
A botrány kirobbanásáig ettük
gyanútlanul. Vajon mióta? Önmagában
nem is lenne nagy gond vele, csak az
a baj, hogy ellenőrizetlenül került bele
leginkább, hogy manapság a pultok
mellet több ember olvas, mint vásárol.
Nézik a címkéket, próbálják elolvasni-
kitalálni, hogy jó-e ez nekik, vagy
sem. Nincs könnyű dolguk. A
lényeges információ apró betűs,
sokszor olvashatatlan, vagy kódolt.
E412 – Csak tavaly-óta tudjuk, hogy
ez a guar gumi „fedőneve” (ld. dioxin-
ill. pentaklórfenol szennyezés 2007!)
A botrány kirobbanásáig ettük
gyanútlanul. Vajon mióta? Önmagában
nem is lenne nagy gond vele, csak az
a baj, hogy ellenőrizetlenül került bele
szinte mindenbe. Nem csoda, hogy divat lett az újságok helyett címkéket olvasni még a pénztár előtt.
Aztán – a ló másik oldala. Lassacskán oda jutunk, hogy a kukacos alma egyenlő a bio almával, a zsírosabb
disznóhús meg a mangalicával. Pedig a kissé idősebbek emlékezhetnek még rá: ez nem így volt! Jelenleg a
töpörödött, rosszul öntözött, ám agyonpermetezett paprikát, paradicsomot, uborkát, stb.-t is. bízvást el lehet
adni biotermékként. Mi lehetne a kiút ebből az állapotból? Mert, hogy tarthatatlan, azt ugye nem kell
bizonygatni senkinek. Talán egy olyan szállító- és ellátó-hálózatot kellene összehozni, ahol a szállító - ellenőr
is egyben. A termelőnek pedig vállalnia kell az állandó és mindenre kiterjedő ellenőrzést, hogy továbbra is
beszállító maradhasson. Ki tudja már mi a megoldás? Talán az ha kistermelőktől piacon vásárolunk.
Megismerjük őket személyesen és ha ízlik a portéka visszajárunk annak reményében hogy legalább magyar
terméket fogyasztunk amivel támogatjuk a termelőt, támogatjuk a hazánkat.
Aztán – a ló másik oldala. Lassacskán oda jutunk, hogy a kukacos alma egyenlő a bio almával, a zsírosabb
disznóhús meg a mangalicával. Pedig a kissé idősebbek emlékezhetnek még rá: ez nem így volt! Jelenleg a
töpörödött, rosszul öntözött, ám agyonpermetezett paprikát, paradicsomot, uborkát, stb.-t is. bízvást el lehet
adni biotermékként. Mi lehetne a kiút ebből az állapotból? Mert, hogy tarthatatlan, azt ugye nem kell
bizonygatni senkinek. Talán egy olyan szállító- és ellátó-hálózatot kellene összehozni, ahol a szállító - ellenőr
is egyben. A termelőnek pedig vállalnia kell az állandó és mindenre kiterjedő ellenőrzést, hogy továbbra is
beszállító maradhasson. Ki tudja már mi a megoldás? Talán az ha kistermelőktől piacon vásárolunk.
Megismerjük őket személyesen és ha ízlik a portéka visszajárunk annak reményében hogy legalább magyar
terméket fogyasztunk amivel támogatjuk a termelőt, támogatjuk a hazánkat.
"Csak" a hitelességet kellene vissza
szerezni és fellendülne a piaca a
"valóban bio", valóban magyar
termékeknek. A talaj, a talajvíz és a
levegő minőségét tekintve hazánk óriási
előnyöket élvez. Hagyományosan
mezőgazdasági ország lévén sokkal jobb
helyzetben vagyunk, mint a közép- és
nyugat-európai országok nagy része,
még akkor is, ha ez a valaha-volt
előnyünk mára alaposan megcsappant
és csakis a mi hibánkból. Nálunk csak
kisebb, jól behatárolható ipari övezetek
alakultak ki és ezeknek a
hatáskörzetében sem mérhető olyan
szerezni és fellendülne a piaca a
"valóban bio", valóban magyar
termékeknek. A talaj, a talajvíz és a
levegő minőségét tekintve hazánk óriási
előnyöket élvez. Hagyományosan
mezőgazdasági ország lévén sokkal jobb
helyzetben vagyunk, mint a közép- és
nyugat-európai országok nagy része,
még akkor is, ha ez a valaha-volt
előnyünk mára alaposan megcsappant
és csakis a mi hibánkból. Nálunk csak
kisebb, jól behatárolható ipari övezetek
alakultak ki és ezeknek a
hatáskörzetében sem mérhető olyan
mértékű talajszennyeződés, ami olyan mértékben veszélyes lenne, mint Európa sok táján. Vannak ugyan
olyan területek, mint pl. volt katonai, ipari létesítmények és hulladéklerakók, melyeknek jól behatárolható
körzete tényleg szennyezett, de ezek mérete elenyésző az ország egészéhez képest. Ki merjem jelenteni, hogy
az állattenyésztésre és a mezőgazdasági termelésre használható területeinknek legalább 80%-a alkalmas bio
élelmiszerek termelésére? Rajtunk áll, hogy milyen mértékben őrizzük meg hazánknak ezt az értékét.
Ellenőrizzük, fejlesszük, segítsük, de a belé vetett hitet negatív propagandával semmiképpen ne romboljuk!
olyan területek, mint pl. volt katonai, ipari létesítmények és hulladéklerakók, melyeknek jól behatárolható
körzete tényleg szennyezett, de ezek mérete elenyésző az ország egészéhez képest. Ki merjem jelenteni, hogy
az állattenyésztésre és a mezőgazdasági termelésre használható területeinknek legalább 80%-a alkalmas bio
élelmiszerek termelésére? Rajtunk áll, hogy milyen mértékben őrizzük meg hazánknak ezt az értékét.
Ellenőrizzük, fejlesszük, segítsük, de a belé vetett hitet negatív propagandával semmiképpen ne romboljuk!
Vegyük, mondjuk a húst, amit eszünk. Az többnyire olyan
nagytermelők kínálata, akiket egyelőre nem foglalkoztatja a
természetes tenyésztés. Az alacsony átvételi (vágóhídi) árak miatt
igyekeznek az előállítási költségeket minimalizálni és a kibocsátási
mennyiséget növelni. Így van esélyük nyereségesen (vagy csak
egyáltalán) működni. A termelési költségek javát (70-80 %-át) a
takarmányköltség teszi ki, ezért hajlandóak akár olcsó, genetikailag
módosított, vegyszerekkel optimalizált gabonát felhasználni
etetésre. A termelt húsmennyiség a minőség rovására növekszik.
Aztán nézzük a behozatalt. Az itthoni piac kínálatának több mint 20
%-a származik importból? A magyar gazdákat tönkreteszi az olcsó
import, aminek minősége már tényleg kritikán aluli!
Egy szó, mint száz - kistermelő alig van már, mert akinek egy
csöpp esze van, az nem viaskodik tovább ilyen lehetetlen
körülmények között.
Itt az idő megőrizni Magyarország létező kincseit!
nagytermelők kínálata, akiket egyelőre nem foglalkoztatja a
természetes tenyésztés. Az alacsony átvételi (vágóhídi) árak miatt
igyekeznek az előállítási költségeket minimalizálni és a kibocsátási
mennyiséget növelni. Így van esélyük nyereségesen (vagy csak
egyáltalán) működni. A termelési költségek javát (70-80 %-át) a
takarmányköltség teszi ki, ezért hajlandóak akár olcsó, genetikailag
módosított, vegyszerekkel optimalizált gabonát felhasználni
etetésre. A termelt húsmennyiség a minőség rovására növekszik.
Aztán nézzük a behozatalt. Az itthoni piac kínálatának több mint 20
%-a származik importból? A magyar gazdákat tönkreteszi az olcsó
import, aminek minősége már tényleg kritikán aluli!
Egy szó, mint száz - kistermelő alig van már, mert akinek egy
csöpp esze van, az nem viaskodik tovább ilyen lehetetlen
körülmények között.
Itt az idő megőrizni Magyarország létező kincseit!
| Szerzői jog © 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság Minden jog fenntartva! Copyright © 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság All Rights Reserved! |
Kapcsolódó cikk::