Santa Ynez borkóstoló
July.16. 2007. Santa Monica ~ cheflaszlo
Borozgatás, pincézés, szőlőmustra, éjszakába szakadó beszélgetés és mandularágcsálás. Solvang kisváros
kempingjében vagyunk és Bebel Gilberto autentikus, Brazil keservesét hallgatva a Rideau borászat kiváló Syrah-a mellé
kecskesajtot kóstolgatunk. A savhangsúlyos fehérborokhoz csúszó kecskesajt kedvezően hat a szervezetre, mert
fehérje-összetétele szerint leginkább az anyatejhez hasonlít.
Olyan a borissza ember, hogy minden erejével csak az eredendő idillre vágyik, a természetes összhangot, a hűvös
pincék békéjét keresi. Lélegzetelállító a látkép, az ősi tölgyfák a dombokat díszitik. Brilliáns vadvirágok, és pompás
szőlőskertek, s minden sor végén rózsabokor virít. A vidék nappal elképesztően forró. Az éjjeli hideg szél az óceántól
érkezik, kisöpri a forróságot, az egész katlan lehül, reggelre pedig még a sátrunk is nyírkos.
A borvidék legfontosabb települései Solvang, Los Olivos, Buellton, Ballard és Santa Ynez. Solvang városban, az izzó
utcácskákon rózsabokrok, a kerítéseken lilaakác. Solvang 32 mérföldre Santa Barbarától a 246-os autópálya mentén
található. A várost Dán telepesek építették az 1911-es években. A kisváros a legforgalmasabb települése a
borvidéknek. Minden valamirevaló vándor itt telepszik meg. Gyönyörű felfedezése minden utazónak, a város
csodálatos, pici európai utcák, apró boltocskák és Dán pékségek sorakoznak. Minden sarkon egy borkóstólóba
botlunk. S a város felett, a házsorok végében mélyzölden hatalmasodik a kincset termő szőlőhegy!
2007-es évjárat kezdete már jól látható! A legtöbb szőlőskert befejezte a virágzás szakaszát és a tőkéken fiatal fürtök
sarjadnak. A pincékben még javában folyik a palackozás, a sorokat brigádok lepik el, kezdődik a lugasok felkészítése,
a fürtök védelme a penésztől, megkezdődik a szüntelen csata a “bor-ropogtató” mókusokkal és az ürgékkel.
Santa Ynez Valley Kalifornia legfiatalabb borvidéke. A bortermelés kevesebb mint három évtizede kezdődött, a szerény
kezdeteket követően mostanra 9,500 acres-ön folyik a bortermelés. A 34 pincészet bora világhírű – sehol a
földkerekségen nincsen olyan magára valamit is adó borkereskedés, ahol ne találna Firestone Chardonnay-t a vándor.
Egy film a borról. Egy film a barátságról és az életről. Egy film a szenvedésről és a szerelemről. Ezen a borvidéken
forgatták a Kerülőutak nevü filmet. Az Alexander Payne rendezésében készült remekművet 2004-ben láthattuk a
mozikban, a bortúrát viszont a mai napig végigjárhatjuk. A városban kapható térkép sigítségével akár biciklivel is
végigkóstolhatjuk a filmben szereplő pincéket.
A napot Los Olivosban kezdtük, az Arthur Earl pincészet fogadóházában. A tizenkettő borból álló listáról ötöt lehetett
választani. Viognier, Grenache, A Genoux, Barbera és az édes Moscato volt a választásom. Mindegyik bor fiatal 2-4
éves volt. A szomszédba könnyedén átlépve már a Daniel Gehrst ízlelgettük majd Alexander & Wayne következett.
Erre nagyon vártunk a rizlingjei miatt. Tizenegy bort kóstoltunk csupán hat dollárért, Pinot Noir és a Merlot nagyon
ízlet, ebből vettünk is és amire a rubin zinfandelhez értünk a borkészítő is megérkezett a pincészetből. Louis nagyon
szereti a bortermelést, negyven éve csinálja és kézzel szedi a szőlőjét. A rizlingje kiváló volt és megjegyeztük neki,
hogy ezeknél bizony csak egy jobb édes desszertbor van ezen a világon: Szepsi István tokaji eszenciája. Ledöbbentünk
amikor a válasza az volt hogy az utca másik oldalán a sarkon van egy borkereskedő aki díszcsomagolásban Tokajit
árul. Igaza volt. A picurka üzlet polcán tényleg ott ékeskedett a jó magyar Tokaji 5 puttonyos. A barátságos
eladó/tulajdonos rákapott az alkalomra és rákérdezett a Tokaji helyes kiejtésére. A puttonyokat is elég viccesen ejtette.
Különben, Los Olivos egy pindúr miniváros a dombok között Solvangtól 4-5 mérföldre. A település pár házból áll és
csak egy utca van amin egymás után sorakoznak a kóstolóházak. Az egy utca blokkon megszámoltunk tizennyolc
borkóstolót.
Los Olivosból biciklivel indultunk tovább északnak, az uticél a Firestone borászat. Pár mérföld után a Foxen Canyon
csupasz dombjain tekertünk. Rettentő a hőség-a szárasság, az út kihalt, sehol egy lélek, fölöttünk “red tail” keselyúk
keringenek. Félóránként dübörgő tűzoltó autó porolja be az utat. A szomszéd hegy hetek óta ég. Az óriási tűz
mérföldekről látható.
A Firestone nagyon komoly. Tanultunk a szüretről, az érlelésről és a különböző hordó fajtákról. Tizenkét dollárért
tizenegy bort kóstoltunk és a kristály poharat is magunkkal vihettük. A canyonba tovább tekereve elhaladtunk számos
világhírű borászat mellett. Curtis, Koehler, Fess Parker és Zaca Mesa. Foxen borászat volt az utoló állomásunk. Bírtuk
volna tovább, de a borászatok 4 orakkor bezárnak. Szerintem biztonsági okokból. Nem akarják az amerikaiak hogy a
spicces túristák az útmellett bogdácsoljanak.
kempingjében vagyunk és Bebel Gilberto autentikus, Brazil keservesét hallgatva a Rideau borászat kiváló Syrah-a mellé
kecskesajtot kóstolgatunk. A savhangsúlyos fehérborokhoz csúszó kecskesajt kedvezően hat a szervezetre, mert
fehérje-összetétele szerint leginkább az anyatejhez hasonlít.
Olyan a borissza ember, hogy minden erejével csak az eredendő idillre vágyik, a természetes összhangot, a hűvös
pincék békéjét keresi. Lélegzetelállító a látkép, az ősi tölgyfák a dombokat díszitik. Brilliáns vadvirágok, és pompás
szőlőskertek, s minden sor végén rózsabokor virít. A vidék nappal elképesztően forró. Az éjjeli hideg szél az óceántól
érkezik, kisöpri a forróságot, az egész katlan lehül, reggelre pedig még a sátrunk is nyírkos.
A borvidék legfontosabb települései Solvang, Los Olivos, Buellton, Ballard és Santa Ynez. Solvang városban, az izzó
utcácskákon rózsabokrok, a kerítéseken lilaakác. Solvang 32 mérföldre Santa Barbarától a 246-os autópálya mentén
található. A várost Dán telepesek építették az 1911-es években. A kisváros a legforgalmasabb települése a
borvidéknek. Minden valamirevaló vándor itt telepszik meg. Gyönyörű felfedezése minden utazónak, a város
csodálatos, pici európai utcák, apró boltocskák és Dán pékségek sorakoznak. Minden sarkon egy borkóstólóba
botlunk. S a város felett, a házsorok végében mélyzölden hatalmasodik a kincset termő szőlőhegy!
2007-es évjárat kezdete már jól látható! A legtöbb szőlőskert befejezte a virágzás szakaszát és a tőkéken fiatal fürtök
sarjadnak. A pincékben még javában folyik a palackozás, a sorokat brigádok lepik el, kezdődik a lugasok felkészítése,
a fürtök védelme a penésztől, megkezdődik a szüntelen csata a “bor-ropogtató” mókusokkal és az ürgékkel.
Santa Ynez Valley Kalifornia legfiatalabb borvidéke. A bortermelés kevesebb mint három évtizede kezdődött, a szerény
kezdeteket követően mostanra 9,500 acres-ön folyik a bortermelés. A 34 pincészet bora világhírű – sehol a
földkerekségen nincsen olyan magára valamit is adó borkereskedés, ahol ne találna Firestone Chardonnay-t a vándor.
Egy film a borról. Egy film a barátságról és az életről. Egy film a szenvedésről és a szerelemről. Ezen a borvidéken
forgatták a Kerülőutak nevü filmet. Az Alexander Payne rendezésében készült remekművet 2004-ben láthattuk a
mozikban, a bortúrát viszont a mai napig végigjárhatjuk. A városban kapható térkép sigítségével akár biciklivel is
végigkóstolhatjuk a filmben szereplő pincéket.
A napot Los Olivosban kezdtük, az Arthur Earl pincészet fogadóházában. A tizenkettő borból álló listáról ötöt lehetett
választani. Viognier, Grenache, A Genoux, Barbera és az édes Moscato volt a választásom. Mindegyik bor fiatal 2-4
éves volt. A szomszédba könnyedén átlépve már a Daniel Gehrst ízlelgettük majd Alexander & Wayne következett.
Erre nagyon vártunk a rizlingjei miatt. Tizenegy bort kóstoltunk csupán hat dollárért, Pinot Noir és a Merlot nagyon
ízlet, ebből vettünk is és amire a rubin zinfandelhez értünk a borkészítő is megérkezett a pincészetből. Louis nagyon
szereti a bortermelést, negyven éve csinálja és kézzel szedi a szőlőjét. A rizlingje kiváló volt és megjegyeztük neki,
hogy ezeknél bizony csak egy jobb édes desszertbor van ezen a világon: Szepsi István tokaji eszenciája. Ledöbbentünk
amikor a válasza az volt hogy az utca másik oldalán a sarkon van egy borkereskedő aki díszcsomagolásban Tokajit
árul. Igaza volt. A picurka üzlet polcán tényleg ott ékeskedett a jó magyar Tokaji 5 puttonyos. A barátságos
eladó/tulajdonos rákapott az alkalomra és rákérdezett a Tokaji helyes kiejtésére. A puttonyokat is elég viccesen ejtette.
Különben, Los Olivos egy pindúr miniváros a dombok között Solvangtól 4-5 mérföldre. A település pár házból áll és
csak egy utca van amin egymás után sorakoznak a kóstolóházak. Az egy utca blokkon megszámoltunk tizennyolc
borkóstolót.
Los Olivosból biciklivel indultunk tovább északnak, az uticél a Firestone borászat. Pár mérföld után a Foxen Canyon
csupasz dombjain tekertünk. Rettentő a hőség-a szárasság, az út kihalt, sehol egy lélek, fölöttünk “red tail” keselyúk
keringenek. Félóránként dübörgő tűzoltó autó porolja be az utat. A szomszéd hegy hetek óta ég. Az óriási tűz
mérföldekről látható.
A Firestone nagyon komoly. Tanultunk a szüretről, az érlelésről és a különböző hordó fajtákról. Tizenkét dollárért
tizenegy bort kóstoltunk és a kristály poharat is magunkkal vihettük. A canyonba tovább tekereve elhaladtunk számos
világhírű borászat mellett. Curtis, Koehler, Fess Parker és Zaca Mesa. Foxen borászat volt az utoló állomásunk. Bírtuk
volna tovább, de a borászatok 4 orakkor bezárnak. Szerintem biztonsági okokból. Nem akarják az amerikaiak hogy a
spicces túristák az útmellett bogdácsoljanak.
| Szerzői jog © 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság Minden jog fenntartva! Copyright © 2008-2010 Cheflaszlo Betéti Társaság All Rights Reserved! |
